„Most csak Magyarország számít” – hirdette a nagyobbik ellenzéki párt plakátja a két forduló közt. A fiatal demokraták vezetője saját miniszterelnök-jelöltségét is másodrangú kérdésnek fogta fel a konzervatív erők győzelméhez képest. Miért is nem cselekedett akkor eszerint? Miért nem javította ki a hibás szavazatmaximalizáló taktikát a második fordulóra mandátummaximalizálóra?
A magyar választójogi rendszerben az országos listán elnyerhető mandátumok az 5%-ot elért párt jelöltjére az első fordulóban leadott, mandátumot nem eredményező szavazatok arányában oszlik meg (kiigazítva a területi listáról vagy oda mozgó töredékszavazatokkal). Most innen a Fidesz 26 mandátumhoz jutott (108 helyen nem győztek), míg az MSZP 18-hoz (78 helyen nem győztek). Négy elvesztett körzet jelentett egy mandátumot. Nagyjából igaz, hogy minden körzetben átlagosan 40-45%-ot kapott a későbbi vesztes jelölt az első fordulóban, így ezek a szavazatok eredményeztek később negyed mandátumot a listán.
A Fidesz úgy kalkulált a második forduló előtt, hogy a megszerzett szavazatok mellé még begyűjtik a többi konzervatív szavazatot is. Mégis, ha csak Magyarország számít, miért nem a Fidesz léptette vissza jelöltjeit minden körzetben az MDF javára? Szavazóik nagyobb arányban szavaznak át a fórumra, mint ahogy történt ez fordítva. Ráadásul az új, önfeláldozó imázs is hitelesebb lett volna. Ilymódon a szavazat több körzetben is 25%-kal többet érhetne: győzelemhez segíthetne egy konzervatív politikust és bejuttathatna az országos listáról is jelöltet. Most három körzetben született baloldali győzelem azért, mert nem született megállapodás a jobboldali pártok közt, emellett még 3-4 országos listát mandátumot is eredményezhetett volna ez a (vissza)lépés. A hátrány már nem is akkora, és ha még figyelembe vesszük az új üzenet hatását … Felvethetjük: miért léptette 55:3 arányban vissza az SZDSZ képviselőjelöltjeit a szocialisták javára? Miért nem ők indultak minden olyan körzetben, ahol a baloldali és liberális szavazatok jelentős többségben voltak az első fordulóban?
Mit hozhat a 2010-es választás? Ha megnézzük a jelenlegi választójogi rendszert, három fontos megállapítást tehetünk. Az első: minél több harmadik helyet kell szerezni az első fordulóban! Minél több körzetben a velünk közösen kormányozni kívánó jelölt végez a harmadik helyen, annál több mandátumhoz juthatok visszalépéssel az országos listán. Ehhez azonban fontos, hogy teljesüljön a második megállapítás: el kell érni, hogy a két párt szavazói menjenek el szavazni a másik párt jelöltjére is! E két feltétel teljesülése után hármadikként az lesz minden párt érdeke, hogy ne nyerjen az első fordulóban egyéni körzetet! Minél több helyen szereznek abszolút többséget az első fordulóban, annál kevesebb helyhez jutnak az országos listán. (És hogy még bonyolultabbá tegyük: el tudja-e érni a körzetbeli vereség tudatában az adott párt, hogy a szavazóbázis a következőképp szavazzon: listán rájuk, viszont érvénytelen szavazatot dobjanak be az egyéni jelöltre, hogy az ellenfelet első fordulós sikerhez vezessék?)
Úgy gondolom, választójogi rendszerünkben bőven vannak olyan tartalékok, amikkel a pártok még nem éltek. Kérdéses az, akarjuk-e, hogy éljenek vele. A honatyák számának csökkentésével együtt a rendszert is egyszerűsíteni kellene.
(A 2006-os országgyűlési választás után írtam e rövid cikket a 168 óra esszépályázatára. Nem nyert, de itt most közzéteszem)
Utolsó kommentek